Sün avagy nem sün
Budapest. Október 11, csütörtök délután 15.15 (kb), ülök a buszon, és a fotózásra igyekszem, amelyet nekünk, pályázatnyerteseknek szánt Viktor. A feladatok között ott volt egyértelműen: "hozzatok magatokkal napszemüveget". Reakcióm a következő volt: írd fel Viki a mobilodba 2 helyre, készísd ki, tedd ki látható helyre. Felírtam. 2 helyre. Kikészítettem. Látható helyre. Eltettem. Elutaztam. Ott volt a nagy és elegánsnak nem mondható hátizsákomban, amit persze nem vittem magammal a fotózásra, mert nem elegáns, így átpakoltam a fontosabb dolgaimat egy kisebb és csinosabb hátizsákba. Elégedett voltam magammal. Csinos voltam, izgatott voltam, táskámat is bepakoltam. Elindultam barátnőmmel a budapesti tömegközlekedés mocsaras, ingoványos, büdös, és kicsit sem szimpatikus világába (btw barátnőm már tapasztalt tömegközlekedő, nélküle én ott meghalnék), elégedetten ültem fel a buszra, beszélgettünk. Már félúton jártunk, amikor iszonyúan a szemembesütött a délutáni nap. És bevillant: a másik táskámban hagytam a napszemüvegemet. Visszafordulni már késő lett volna, nem értem volna a helyszínre időben, viszont így egy fontos pontot nem teljesítek. Kockáztattam. Mivel úgy is én leszek az egyedüli lány a fotózáson, majd ezzel is kitűnönök, hogy nincs rajtam napszemüveg. Megnyugodtam, és a hátralevő busz út nyugalomban telt.
Megérkeztünk, találkoztam a többiekkel. Kellemes csalódás volt. Napokkal előtte eldöntöttem magamban, hogy legyőzöm a bennem élő sünt, aki amikor kicsit is kellemetlenül érzi magát, pláne még ha idegenek közt, akkor szépen lassan befelé fordul, és szúrós lesz. Ez a tulajdonságom néhány évvel ezelőtt alakult ki, mára már kezdem megtanulni kezelni, de sokszor ott volt a gombóc a torkomban, amikor a fiúkkal beszélgetnem kellett. Le sem tagadhatnám, hogy ideges voltam, úgy megizzadtam... Ott virított a csinos kisasszonyos hónalj alatt a csinos pisztolytáska, ám szerencsére találtam egy hajszárítót, és megoldottam amolyan "Vikisen" a problémát. :D
A fotózás elindult, elkezdtem oldódni, egyre jobban, és lapultak le a kis tüskéim, és biztonságban éreztem magam. Jó volt, és amikor már nyugodtan kezdtem el létezni a valóságomban, akkor jöttem rá, hogy milyen jó nekem. Itt vagyok ezzel a 6 fiúval, egyedüli lány vagyok, benne vagyok az 1%-ban.
Végül kiderült, nem volt szükség a napszemüvegre. Sunyisan örültem neki, hogy ismét beigazolódott a feltevésem, miszerint véletlenek nincsenek, és felesleges lett volna magammal vinnem. (Jó, tudom, ez utólag csak a léleknek kell! :D)
Az esti iszogatós-ismerkedős este mégjobban feloldott engem.
Másnap indult a képzés. Tőzsde. Tőzsde. Tőzsde. Tőzsde minden mennyiségben. Élveztem. Jó érzés volt úgy ott lenni, hogy nem volt mindenki idegen. Legalább az a 6 fiú ott volt, akik miatt már tudtam, hogy laposan maradhatnak a tüskéim. :)
... Ott volt a párom is velem, és egy kedves barátom, de ettől függetlenül, még be tudok "sünülni"... :D
Megérkeztünk, találkoztam a többiekkel. Kellemes csalódás volt. Napokkal előtte eldöntöttem magamban, hogy legyőzöm a bennem élő sünt, aki amikor kicsit is kellemetlenül érzi magát, pláne még ha idegenek közt, akkor szépen lassan befelé fordul, és szúrós lesz. Ez a tulajdonságom néhány évvel ezelőtt alakult ki, mára már kezdem megtanulni kezelni, de sokszor ott volt a gombóc a torkomban, amikor a fiúkkal beszélgetnem kellett. Le sem tagadhatnám, hogy ideges voltam, úgy megizzadtam... Ott virított a csinos kisasszonyos hónalj alatt a csinos pisztolytáska, ám szerencsére találtam egy hajszárítót, és megoldottam amolyan "Vikisen" a problémát. :D
A fotózás elindult, elkezdtem oldódni, egyre jobban, és lapultak le a kis tüskéim, és biztonságban éreztem magam. Jó volt, és amikor már nyugodtan kezdtem el létezni a valóságomban, akkor jöttem rá, hogy milyen jó nekem. Itt vagyok ezzel a 6 fiúval, egyedüli lány vagyok, benne vagyok az 1%-ban.
Végül kiderült, nem volt szükség a napszemüvegre. Sunyisan örültem neki, hogy ismét beigazolódott a feltevésem, miszerint véletlenek nincsenek, és felesleges lett volna magammal vinnem. (Jó, tudom, ez utólag csak a léleknek kell! :D)
Az esti iszogatós-ismerkedős este mégjobban feloldott engem.
Másnap indult a képzés. Tőzsde. Tőzsde. Tőzsde. Tőzsde minden mennyiségben. Élveztem. Jó érzés volt úgy ott lenni, hogy nem volt mindenki idegen. Legalább az a 6 fiú ott volt, akik miatt már tudtam, hogy laposan maradhatnak a tüskéim. :)
... Ott volt a párom is velem, és egy kedves barátom, de ettől függetlenül, még be tudok "sünülni"... :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése